2020.06.04.

A veszélyhelyzetre tekintettel a Kormány az egyik legújabb jogalkotási lépésével a nemzeti érdekek védelme érdekében a külföldi befektetések korlátozását határozta el. A 2020. május 26-án hatályba lépett 227/2020. (V. 25.) Korm. rendelet (a továbbiakban: rendelet) nagy vihart kavart és számos jogértelmezési kérdést vet fel. Az alábbiakban a rendelet főbb szabályait foglaljuk össze.

A szabályozás lényege abban áll, hogy a rendelet által definiált külföldi befektetőknek – ideértve az akárcsak részben külföldi tulajdonban álló magyar társaságokat is – a hazai stratégiai jelentőségű társaságokkal kapcsolatos

1. tulajdonszerzésre,
2. tőkeemelésre,
3. átalakulásra,
4. átváltoztatható, jegyzési jogot biztosító vagy átváltozó kötvény kibocsátására,
5. haszonélvezeti jog alapítására, illetve
6. a főbb társasági vagyonelemek átruházására, bérbeadására

  irányuló jogügylete – 2020. december 31-ig - csak miniszteri bejelentés és jóváhagyás esetén jöhet létre jogszerűen.

A rendelet definiálja a külföldi befektető fogalmát és egyben különbséget is tesz aszerint, hogy a befektető rendelkezik-e az Európai Unióban, az Európai Gazdasági Térség más tagállamában vagy a Svájci Államszövetségben illetőséggel vagy sem.

Külföldi befektető a magyar stratégiai társaságban (kft., zrt., nyrt.) meghatározott tulajdonrészt, illetve befolyást szerző

1. belföldön, az Európai Unió más tagállamában, az Európai Gazdasági Térség más tagállamában vagy a Svájci Államszövetségben bejegyzett jogi személy vagy egyéb szervezet is, ha annak többségi befolyással rendelkező tulajdonosa az Európai Unión, az Európai Gazdasági Térségen, valamint a Svájci Államszövetségen kívüli állam állampolgára vagy ilyen államban bejegyzett jogi személy vagy egyéb szervezet;
2. az Európai Unión, az Európai Gazdasági Térségen, valamint a Svájci Államszövetségen kívüli állam állampolgára vagy ilyen államban bejegyzett jogi személy vagy egyéb szervezet;
3. az Európai Unió más tagállamában, az Európai Gazdasági Térség más tagállamában, valamint a Svájci Államszövetségben bejegyzett jogi személy vagy egyéb szervezet is, a rendelet 2.§ (2) bek. a) pontja szerint.

A különbségtétel lényege, hogy az (i) és a (iii) pontban foglalt külföldi befektetők, tehát alapvetően az EU- s érintettségű társaságok bejelentési kötelezettsége csak akkor keletkezik, ha a külföldi befektető az érintett jogügylet következtében a belföldi stratégiai társaságban többségi befolyást szerez.

Ezzel szemben a (ii) pont szerinti, tisztán külföldi, EU-n kívüli (tehát nem EU-s, EGT-s vagy svájci érintettségű) természetes vagy jogi személy már a legalább – közvetett vagy közvetlen – 10%-os részesedés megszerzése és a befektetés 350 millió forintot meghaladó összeértéke esetén köteles bejelentést tenni. További bejelentési kötelezettség keletkezik akkor is, ha a külföldi befektető a tranzakció révén 15%-os, 20%-os vagy 50%-os részesedést szerez, vagy ha a jogügylettel a külföldi befektetők együttes részesedése meghaladná a 25%-ot.

A rendelet bejelentéskötelessé tette a stratégiai ágazatba tartozó tevékenység folytatásához nélkülözhetetlen infrastruktúrák, berendezések, eszközök átruházását, bérbeadását, biztosítékba adását az (i) vagy (ii) pont szerinti külföldi befektetőnek (tehát a (iii) pont szerinti nem tartozik ide), vagy olyan jogi személynek vagy szervezetnek, amelyben az (i) vagy (ii) pont szerinti külföldi befektető meghatározó részesedéssel rendelkezik.

Komoly jogértelmezési problémát vet fel az, hogy a rendelet bizonytalan megfogalmazást tartalmaz arra vonatkozóan, hogy pontosan mi is minősül stratégiai társaságnak. Annyi biztos, hogy a rendelet 1.sz melléklete felsorolja a stratégiai jelentőségűnek minősített 21 szektort (lásd a tájékoztató végén) – így többek között az energia-, a közlekedés-, a kommunikáció és a turizmus szektorokat, de ugyanúgy az építőipart, a kiskereskedelmet stb. is –, amely ágazatokba tartozó társaságok stratégiai társaságnak minősülhetnek.

A felsorolás tulajdonképpen válogatás nélkül magába foglalja a veszélyhelyzet miatt bajba jutott valamennyi ágazatot, így a külföldi beruházóknak rendkívül körültekintően kell eljárniuk a jövőben. A bejelentés elmaradása ugyanis a jogügylet automatikus érvénytelenségét és igen jelentős, akár a tranzakció értékének kétszereséig is terjedő közigazgatási bírság kiszabását eredményezi. A rendelet erejénél fogva semmis az a szerződés, egyoldalú jognyilatkozat vagy társasági határozat, amely a rendeletbe ütközően vagy a miniszter tiltó döntése ellen hoznak meg, továbbá az így bejegyzett adatot a cégbíróság törvényességi felügyeleti eljárás keretében törli.

A miniszteri ellenőrzés keretében a miniszter megvizsgálja – és szükség esetén megvétózza – a kilátásba helyezett külföldi befektetést aszerint, hogy (i) fennáll-e Magyarország államérdekének, közbiztonságának, közrendjének sérelme vagy veszélyeztetése (ii) a potenciális külföldi befektető volt- e már érintett korábban biztonságot vagy közrendet érintő tevékenységben, illetve hogy leendő tevékenysége illegális, illetve bűncselekménybe ütköző-e.

A miniszter a tiltó döntését köteles megindokolni, de a legfontosabb kérdést, hogy miért minősít egy ügyletet érdeksértőnek, nem köteles megindokolni. Érdemi jogorvoslat nem áll rendelkezésre az elutasító döntés ellen. Egyedül lényeges eljárási szabálysértésre hivatkozással, vagy a sértett érdek rossz megjelölése miatt van lehetőség a döntést megtámadni közigazgatási nemperes eljárásban a Fővárosi Törvényszék előtt.

Tekintve, hogy mind a miniszter előtti bejelentési eljárásban, mind a Fővárosi Törvényszék előtti nemperes eljárásban kötelező a jogi képviselet, az ebben való közreműködésben, illetve további kérdés esetén természetesen állunk rendelkezésre.

A rendelet 1. számú melléklete szerinti stratégiai szektorok

1. Vegyi szektor
2. Kereskedelmi létesítmények
3. Kommunikációs szektor
4. Kritikus ipari szektor (benne az elektronika, a gépipar, az acélgyártás és a közlekedési eszközök gyártása)
5. Védelmi ipar
6. Gátak
7. Energiaszektor
8. Vészhelyzethez kapcsolódó szolgáltatások
9. Pénzügyi szektor
10. Élelmiszerágazat és mezőgazdaság
11. Kormányzati létesítmények
12. Egészségügy
13. Információs technológia
14. Nukleáris szektor
15. Építőipar
16. Vízellátás és szennyvíz-szolgáltatás
17. Hulladékgazdálkodás
18. Építőalapanyag-ipar
19. Közlekedés, szállítás, logisztika
20. Orvosi eszköz gyártása
21. Turizmus